A Luxman 100 éves történelme

Bevezetés:

Az 1925-ben alapított Luxman történelme a rádió adás hajnalára vezethető vissza, így egyike a legrégebbi elektronikai vállalatoknak. Az 1960-as években a piac legtöbb vállalata átállt a félvezetőkre, ám a Luxman amellett, hogy épített tranzisztoros készüléket, az elektroncsöves berendezéseit ugyanúgy a palettán tartotta, mert a hangzás melegsége, és a muzikalitás volt a legfontosabb szempont. Azóta is folyamatosan építenek elektroncsöves erősítőket, és soha nem fognak felhagyni ezzel a szokásukkal. Több fejlesztő mérnök akik korábban a Luxmannál kezdtek, később saját vállalkozást indítottak. A teljesség igénye nélkül; Tim de Paravicini (EAR Yoshino), Atsushi Miura (Air Tight), Taku Hyodo (Leben) és Junji Kimura (47 Laboratory).

Az 1970-es és 80-as évekre a nemzetközi piacokon is a kiváló hangzás, a gondos tervezés, és az igényes kivitel voltak a márkanév legfőbb ismertető jegyei. Napjainkban Japán Yokohama városából, 5 kontinens 48 országában szolgálják ki a zenerajongók hatalmas táborát.

Kronológia:

A kezdetek:

A Luxman története a Kinsuido képkeret boltban kezdődött Osaka városában. A boltban tengeren túlról származó képeket és képkereteket árultak, és ennek köszönhetően értesültek más műszaki újdonságokról is a nagyvilágból. A rádiózás akkoriban a legnagyobb újdonság volt. A Hayakawa testvérek ekkor egy rádió boltot rendeztek be, az üzletet és a vállalkozás második elnöke átkeresztelte LUX-ra. A Kinsuido, vagy Lux volt az első üzlet a szigetországban, ahol nem csak árulták, de be is mutatták a készülékek hangját. Ekkor még importált elektronikai termékeket kínáltak a boltjukban. Sok ember tért be hozzájuk meghallgatni az újdonságokat.

A rádiózás annyira új dolog volt a japán emberek számára, hogy valamiből meg kellett tanulniuk az alapokat. A bolt kiadta a Kinsuido Radio Book című könyvet, ami rengeteg műszaki alapfogalmat tisztázott. Ez volt a rádiózás és a műszaki háttér bibliája, amiről azt állították, hogy aki elolvassa, az szakértővé válik. A könyv 14 kiadása bizonyítja, hogy tényleg best seller volt. Sok későbbi neves mérnököt inspirált.

1928-ban mutatták be a saját építésű LUX-735 és LUX-1730 modelleket, amelyek mágneses kürt hangszóróikkal a kor hi-fi készülékeinek minősültek. Számtalan fejlesztésük korszakalkotó volt. Nem sorolunk fel mindent, mert a lista túl hosszú lenne, de nekik már 1931-ben saját mágneses hangszedőjük volt.

Az elektroncsöves készülékek hangminőségét alapvetően meghatározza a kimenő trafó. 1952-ben ők építettek készülékbe OY transzformátort, amit import alkatrészekkel együtt használva kiváló hangminőséget nyújtottak.

Az erősítők stabil működésének mindig is fontos része volt a negatív visszacsatolás, minden hibája ellenére. A Luxman 1958-ban szabadalmaztatta az első saját fejlesztésű keresztváltóval kombinált áramköri megoldását.

A front panelre 1961 óta szerelnek műszereket. Az SQ-5A integrált erősítő a kivezérlés mérő mellett hangszín szabályzót is tartalmazott, pont úgy, mint a legújabb testvérei. Egyetlen pillanatra sem hagyták abba a hangminőség javításra irányuló fejlesztéseiket. 1962-ben az SQ-65 visszacsatolás rendszere már a hangszóró kimenetről visszavezetett formázott jelet használta. A rendszer a papír membrán mozgását vette alapul, ami szintén korszak alkotó volt, mivel a csöves erősítők damping faktora köztudottan alacsony.

A PZ-11 phono előerősítő volt Japán első félvezetős – akkoriban természetesen germánium tranzisztorokból épített – készüléke, amit a Lux tervezett.

1964-ben mutatták be az első készüléküket, ami fa kabinet és alumínium előlap design elemeket tartalmazott. Ez a formaterv alap a mai napig megtalálható a kínálatban olyan készülékekben, mint a CL-38C, vagy a zászlóshajó CL-1000 előerősítők, vagy az LX-380 integrált erősítő.

1966-ban építették meg az első kimenő transzformátor nélküli elektroncsöves erősítőjüket. Az OTL technológia különleges hangja akkoriban népszerű volt, az MQ-36 sikeres modellnek számított.

Napjaink népszerű félvezetős integrált erősítő sorozata az 1968-as 500-as modellektől eredeztethető. Az SQ-505, SQ-507 voltak az elsők. Ebből fejlesztették később az L-507 és L-509f verziókat. A típus jelzés száma ma is ugyan az, de a végén a betű mutatja a korszakot. Most az L-505Z, L-507Z vagy a legnagyobb integrált az L-509Z a futó modell. Ezek elődje például az L-505uXII jelzést viselte. A visszacsatolás rendszerekben és néhány aktualizált funkcióban térnek el egymástól. Természetesen a hang folyamatosan javult, hiszen a fejlesztések erről szólnak.

1971-1980 között rengeteg vásárló rádió amatőrködött. Ezt az igényt ki kellett szolgálni. A LUX KIT nem kevesebb, mint 70 termék csomagot kínált a csináld magad szenvedély kielégítésére. Lehetett elektroncsöves erősítőt, félvezetős erősítőt, de még lemezjátszót is darabokban rendelni, és sok más berendezés alkatrész csomag volt a palettán. A Lux által alapított LUX KIT ilyen módon tette kedvező áron elérhetővé a Hi-Fi termékeket.

Aztán 1972-ben L&G márkanév jelzéssel lifestyle készülékeket is bemutattak. Az akkoriban lázadónak tekintett fehér, sőt narancs szín stílus például meglepően népszerű volt.

A Lux 1975-ben ünnepelte az 50 éves fennállását. Erre a jubileumra épült az M-6000 végfok, ami berobbant a korabeli tengeren túli high-end szektorba a 300 W csatornánkénti teljesítményével.

1977 a Laboratory Reference Series éve volt. Egyfunkciós berendezéseket építettek, amelyekből hatalmas tornyokat lehetett rakni a korabeli divat szerint. Ebben a sorozatban mutatták be a világ első DC erősítő konfigurációját.

1980 különlegessége a vákuumos lemez stabilizátor technológia. A vinyl lemezt vákuum szorította a lemeztányérhoz, ilyen módon a görbe lemezek is kiváló hangminőséget nyújtottak, mert teljesen megszűntette a membrán belengés jelenséget. Nem volt szükség a szubszonikus szűrésre, a rendszer teljes átvitele rendelkezésre állt. A PD-300 a mai napig népszerű a gyűjtők körében.

1982-ben mutatták be azt a transzportot, ami az akkoriban népszerű kazettából kihúzta a szalagot, és úgy futtatta a lejátszó és felvevő fej előtt. A kompakt kazetták hangminősége ezzel megközelítette a nyitott orsós magnókét – természetesen csak alacsony szalag sebességen.

1985-ben mutatták be az LV-105 hibrid integrált erősítőjüket, amelyben MOSFET és a hagyományos elektroncsöves technológiát ötvözték.

1987-ben mutatták be a fluency DAC technológiát. Toraichi professzor elmélete szerint nem csak a hallható tartományt kell feldolgozni, hanem messze azon túl kell menni ahhoz, hogy a CD lemez lejátszás hangminőségét javítani lehessen. Ugyanezt az elvet követik napjaink univerzális lejátszóiba beépített analóg konverterek, és persze a Luxman kínálatában a legújabb DA-07X is.

A digitális korai érát a KD-117 DAT magnójuk, a multicsatornás erősítőik, és a kompozit videójel továbbítók jellemezték 1989-ig.

A képen látható erősítő ismerős lehet, mintha már látta volna valahol mostanában.

Igen ez az L-570 A-osztályú integrált erősítőjük, de 1989-ből. Az 50 wattnyi tiszta A-osztály akkoriban hatalmas kihívás volt -és még napjainkban is az. Igaz Luxman ikon, amelynek megjelenését a 300 darabos limitált kiadású L-595A elevenítette fel.

1990 és 1995 között a multi csatornás Dolby Pro-Logic és a házi mozi volt az új trend. A Luxman ekkor még falba építhető hangfalakat is kínált a palettán. Ám a sztereóról soha nem szoktak le, ekkor mutatták be a Quadrouple Super Ultimate Attenuator hangerő szabályzójukat, amely 456 fix értékű ellenállást alkalmazott a jel leosztására. Ez volt a napjainkban futó LECUA elődje.

1999-ben mutatták be az ODNF (Only Distorsion Negative Feedback) visszacsatolás rendszerük első verzióját, érdekes módon autó erősítőben, amiket piaci régiótól függően Luxman, vagy Alpine márkanév alatt értékesítettek.

2004 a merész formatervek éve volt. Azért merész, mert az Anyaországban elsősorban a kompakt méretű berendezések népszerűek, ám ebben a csöves előerősítő és végfok kombóban erről szó sincs.

Japánban nagyon népszerű például a futó kínálatban megtalálható SQ-N150. Ennek ajánlásában fontos paraméter, hogy mindössze egy A4 papírlap méretet foglal el. Ennek ismeretében kifejezetten merésznek volt nevezhető. A végfok design halványan visszaköszön az MQ-88uC aktuális modellben.

2014-ben az ODNF negyedik generációját építették be az akkori legnagyobb teljesítményű végfokukba.

Az M-900u végerősítő hídba kötve 600 W-ra volt képes 8 ohmon. Ez volt az ODNF utolsó verziója, amit a futó kínálat M-10X végerősítőjében járattak csúcsra, igaz kissé megnövelt teljesítmény tartalékkal, és szögletesebb sarkokkal…

2016-2019 a LECUA és a LECUTA hangerő szabályzás rendszerek korszaka. A LECUA kapcsolt ellenállás hálózat, míg a LECUTA transzformátor leágazások használatával javít a hangminőségen.

Napjainkat nagyon megközelítettük időrendben, innentől már az aktuális kínálatban javasoljuk a nézelődést.

Téved, ha azt hiszi, hogy a száz éves fennállás ünnepén csendes lesz a Luxman. Egy rakás meglepetéssel készülnek, ám erről még fővesztés terhe mellett hallgatnunk kell. A megfelelő pillanatban közhírré teszünk mindent!

Mi ezt a hézagos történelmi bemutatást két helyről szemezgettük össze. Az amerikai és japán Luxman hivatalos honlapokon ennél részletesebb információkat találhat, ha a teljességre vágyik.