A körülményekkel lehetetlen DAColni

Ha már kódolták a muzsikát, azt csak akkor lehet hallgatni, ha van eszköz, ami képes a kód megfejtésére. Ezeket nevezzük dekódernek. Régóta kísérleteznek azzal, milyen módon lehetne a zene rettenetes mennyiségű információjából a lehető legtöbbet más formára alakítva sokak által elérhetővé tenni. Aki elég régóta él, az megtapasztalhatta a különböző kódolási módok által nyújtott hangminőséget. Igen, akadt közöttük olyan is, mint a kezdőképen látható példa, ami éppen csak annyira volt elegendő, hogy részben felelevenítse a muzsikát. Ezek nem a hangminőséggel, hanem a dallam felidézésével okoztak élvezetet. Hallottuk a hiányosságait, de nem volt jobb. Szidtuk, és hallgattuk – vagy nem -, mert egyéb lehetőség nem volt. Szerencsére napjainkra már letisztult a kép, és a nagy teljesítményű digitális konverterek világát éljük. Nincs ám annyiféle formátum, mint ahány féle hangzás élmény, ezt tudnia kell. Akkor mi határozza meg az elérhető élvezet mértékét?

Való igaz, hogy nincs sok módja a digitális jelfolyam analógra alakításának, ha azt nézzük, mit kell csinálnia az elektronikának. Gyakorlatilag csak az választható meg, hogy konvertáljuk, vagy nem, és kész. Az egyik azért nem ideális, mert konvertáljuk, a másik pedig azért, mert nem, és vannak öszvér megoldások Természetesen, ahogy a fejlesztések folynak, egyre elérhetőbbé válnak a tényleg nagy teljesítményű chipek. Itt található az első „mellényúlás” lehetősége. A huncut gyártók ugyanis egy adott sorozatból kétfélét terveznek – tisztelet a mindig drágább kivételnek. A típusszám megegyezik, az utána következő betűjelzésre meg ki figyel? Elég lehet a téves elképzelés, hogy „ugyanazt” a chipsetet tartalmazza a belépő kategóriás masina, mint a sokkal drágább készülék, ergo a hangja is ugyanolyan jó lesz. Ki kell ábrándítanunk, NEM! El is mondjuk, hogy miért nem.

Napjaink legnépszerűbb, és leggyakrabban használt DAC készleteit a Sabre gyártja, ezért tőlük hozzuk a példát. Távol áll tőlünk, hogy bántsuk őket, hiszen csak az igényeket szolgálják ki, majdnem minden másik gyártóhoz hasonlóan. Szóval egy adott sorozatból általában létezik Q2M vagy PRO verzió a típusszám jelölés végén. A Q2M verzió is szuper hangra lehet képes az előd modellekkel összehasonlítva, de egy integrált áramkör intéz mindent, annak megfelelő áthallással, zajongással, és hibázási lehetőséggel. A PRO verziók lehetővé teszik a több csatornás használat módot javított pontosság és áthallás csökkentés mellett. Igen, itt a jel/zaj viszony és a torzítás értéke is jobb, sőt tovább lehet rajta javítani. A gyártók ugyanis turbó csomagokat kínálnak, amik a jitter hibát csökkentik, stb. Ezeket a turbó csomagokat a készülék gyártói is harsányan hirdetik, hiszen plusz pénzbe kerültek.

Egyes dekóder készülék gyártók odáig is elmennek, hogy mondjuk PRO lapka készletet használnak, így emelve a csáberőt a belépő kategóriában. Ám a körülményekkel nehéz dacolni! Az ideális működési körülményeket megteremteni ugyanis sokkal drágább a gyártás során, mint megvenni a drágább chipset-et. Féligazságokkal terhelt világunkban ez már bőven elegendő arra, hogy a vékonyabb pénztárcával rendelkező vásárló közönség képzeletét lángra lobbantsa. Megkapják a növelt teljesítményű jelfeldolgozást, de a tartási körülményekből csak kevesebbet. Ők vannak a legtöbben, együtt pedig hatalmas vásárló erőt jelentenek! Nekik legyen elegendő a tudat, hogy oroszlánt birtokolnak, és ne érdekelje őket, hogy a királyt nem illik akváriumban tartani, mert bugyborékolós lesz tőle a bömbölése.

Szóval, ha kimondható, hogy nem az analógra alakítást végző elektronikai részegységen múlik igazán a hangzás minősége, akkor mégis mi az, ami meghatározza? A körülmények! Kezdjük a tápellátással, mert alapfeltétel. Itt az arany szabály az analóg tápegység. Tudnia kell, hogy az bizony cseppet sem kevésbé zajos, mint a kapcsoló üzemű, inkább úgy mondanánk, hogy ott zajong, ahol senki nem hallja, vagy csak alig. Az előállítási költsége jelentősen magasabb, ez pedig mese nincs, benne lesz az árban. Ha már analóg a tápellátás, hány különálló tápegység részt építenek be? Ez is ár befolyásoló tényező, hiszen a zajongó és sokat zabáló digitális jelfeldolgozó részeket célszerű külön választani az analóg kimeneti fokozatoktól. Ha igazán megadják a módját, és még a hálózati trafóból is többet építenek be, az bizony nem lesz olcsó. Mi szükség van erre? A tápellátáson keresztül jut át az egyes fokozatok által generált zaj a másikba. Logikus, hogy minél inkább elválasztjuk őket egymástól, annál jobb lesz az eredmény.

Másik alap feltétel a kimeneti analóg feszültség erősítő fokozat. A műveleti erősítő felépítés módja, és alacsony kimeneti impedanciája létszükséglet. A frekvencia növekedésével úgy is romlani fog, ez garantált, de nem mindegy, hogy mihez képest kezd romlani! Nem feltétlenül kell lenézni az integrált áramkörös megoldásokat, de a diszkrét elemek alkalmazása, ha jól van megtervezve az erősítő, bizony nehezen verhető.

És mi van a két alapfeltétel közé beszorítva? Maga a dekóder! Mit számít, ha azzal kezdtük, hogy nincs túl sok módja az analógra alakításnak? A végső cél, azaz az analóg hang előállításhoz vezető út kanyargós lehet, annak ellenére, hogy formátumtól függően egy metódussal lehet csak kiolvasni az információt. Feldolgozás előtt mit tesznek vele, közben miként szűrik, ebben jelentősek az eltérések. Anélkül, hogy mélyen belemerülnénk, kell egy órajel, hiszen az információt az hordozza, hogy ebből hány periódust tartalmaz a kódolt adat. Van belőle nagyon pontos, meg még pontosabb, ez szintén ár befolyásoló tényező. Nagyon pontosnak azért kell lennie, mert különben működés képtelen lenne az eszközünk. Még pontosabbnak meg azért célszerű lennie, hogy semmi információ morzsa ne sikkadjon el. Itt jutottunk el egy olyan ponthoz, ahol a szőrszál hasogatás megkezdődik. Tegyük helyre, a digitális jelfeldolgozás pontossága, ezzel együtt az előállítható analóg hang minősége bizony erről szól. Fontos megjegyezni, hogy a forrás fájl hangminőségét a lehető legpontosabb módon előállítani nem minden esetben jár előnnyel. Egy csapnivaló felvétel gyakran hallgathatóbb egy csapnivaló dekóderrel, mint egy nagyon pontossal. A pontos dekóderek gyártói is tudják ezt, ezért választható szűrés módokat kínálnak, hogy fogyaszthatóvá váljon az amúgy gyalázatos hangú felvétel. Ami még ilyen módon sem fogyasztható, azt úgy kell – vagy nem – hallgatni. Így válik válogatóssá egy jobb hangú DAC tulajdonosa. Aztán, hogy létra (R2R), esetleg FPGA technológiával körítve, vagy más rendszerű az analóg konverzió módja, az a cikk szempontjából mindegy. Ám nem mindegy az ár szempontjából!

Tegyük azt is helyre, hogy sokkal jobban befolyásolja egy DAC árát a beépített körítés, mint maga az analógra alakítás módja. Ne próbáljon dacolni ezekkel, mert azonnal meghallatszik.